2008
Első óceánátevezés, párban
A hajót egyetemi hallgatóként terveztük és építettük meg. Az óceán akkor még absztrakció volt, egy rajz a falon. Aztán ötven napig nem láttunk mást, csak vizet.
Óceánok, sarkvidéki jég és ezer kilométeres futások. Szűrhető idővonal, három témakörben.
Teljes idővonal →A tartalom mindig a teremhez igazodik. Válaszd ki, milyen eseményre keresel előadót.
Minden előadás →Rakonczay Gábor vagyok. Tizennyolc éven át olyan helyeken hoztam döntéseket, ahol nem volt kit megkérdezni. Ma ugyanezekről beszélek termekben, ahol a tét más, a mechanizmus viszont ugyanaz.
Nem sportolócsaládba születtem, és tizenhárom éves koromig azt sem tudtam, hogy létezik maraton. Egy héttel azután, hogy megtudtam, lefutottam az elsőt. Azóta ugyanaz a kérdés érdekel: hol van valójában a határ, és mennyi belőle a fejünkben.
Az elmúlt tizennyolc évben hét alkalommal keltem át az Atlanti-óceánon, kétszer Grönlandon, és első magyarként jutottam el az Antarktisz partjáról gyalog a Déli-sarkra. 2025 márciusában, egy hetvenöt napos evezés után lezártam a pályát.
Ami megmaradt belőle, az nem az érem és nem a rekord. Hanem néhány használható válasz arra, hogyan hoz döntést az ember, amikor a helyzet nem várja meg, amíg felkészül.
Konferenciaprogramhoz, meghívóhoz, sajtóanyaghoz. Másold, ahogy van.
Nem minden út sikerült. Az előadásokban rendszerint azok a hasznosabbak.
A hajót egyetemi hallgatóként terveztük és építettük meg. Az óceán akkor még absztrakció volt, egy rajz a falon. Aztán ötven napig nem láttunk mást, csak vizet.
Egy hullám felborította a kenut, a hajó megtelt vízzel. Alattam öt kilométer mélység, a legközelebbi part ezer kilométerre. Nyolc percem volt eldönteni, mit csinálok. Ez a nyolc perc azóta is minden előadásom közepén ott van, mert itt derült ki, mi az, ami nyomás alatt tényleg működik, és mi az, ami csak jól hangzik odahaza.
Ugyanaz a hajó, átépítve, ugyanaz a szándék. Előttem senki nem kelt át óceánon kenuval. Hazaérve újra kellett tanulnom járni.
Az első hosszú út, ahol nem a víz, hanem a hideg és a monotónia dolgozott ellenünk. Jó iskola volt ahhoz, ami utána következett.
Első magyarként a kontinens partjától gyalog. A szabály szerint az Antarktiszon először járó ember csak csapatban indulhat, így négyen mentünk. Az út nagy részén én törtem a nyomot, és az én szánom volt a legnehezebb. A testsúlyom tizedét elégettem, az arcomon fagyási sérülésekkel értem célba.
Ugyanaz a jég, ellenkező irányból, ketten. Kiderült, hogy a nehezebb feladat nem a terep, hanem az, hogy harminc napig két ember elférjen egy sátorban.
Hatvanöt napra terveztem, hetvenöt lett belőle, majdnem egy hónapot esőben. Az utolsó napokat törött hüvelykujjal és kiürült élelmiszerraktárral csináltam végig. Antiguán kikötve zártam le a tizennyolc évet.
Egy alig nyolcszáz méteres körön, tíz napon át. A harmincnyolc fős mezőnyből heten jutottak ezer kilométer fölé. Aki azt hiszi, hogy az expedíciók után ez unalmas, az még nem próbálta kilenc napig ugyanazt a kanyart venni.
A listából kimaradt: négy óceán-átvitorlázás, Magyarország átfutása kétszer, a Genova és a Mont Blanc közötti futás, négyszáz kilométer kajakkal a Dunán, és jó néhány terv, ami sosem indult el. A teljes idővonal az Expedíciók oldalon lesz.
Építészetet és alkalmazott művészetet tanultam Sopronban. Az első óceáni evezős hajó egyetemi projektként született, papíron, egy asztalon. Formatervezési díjat is kaptam, nem sportteljesítményért.
Ez a háttér magyarázza, miért nem a vakmerőségről szólnak a történeteim. Egy átkelés kilencven százaléka az indulás előtt dől el: mit viszel, mit hagysz otthon, mi történik, ha eltörik, és mennyi ideig bírod, ha nem jön segítség. A maradék tíz százalék a vízen zajlik, és arra sincs más felkészülés, mint az a kilencven.
„Extrém helyzetekben az egyetlen veszélyforrás maga az ember."
Az óceán jó történet, de önmagában semmire nem használható. A munka ott kezdődik, amikor lefordítjuk arra, ami a hallgatóval hétfőn reggel történik.
Azt jelzi, hol nincs meg a felkészültség. Aki elnyomja, elveszíti az egyetlen mérőeszközét. Ez ugyanúgy igaz egy vihar előtt, mint egy termékbevezetés vagy egy elbocsátási hullám előtt.
Nem kutatásokat idézek és nem mások esettanulmányait mesélem. Amit mondok, azt hetvenöt napon át magamon mértem, és megvan hozzá a naplóm.
Kétszáznál több cégnél, kilencven városban és ötszáznál több iskolában adtam elő. Egy évzáró, egy vezetői offsite és egy gimnáziumi aula három különböző előadás, akkor is, ha a történetek azonosak.
A legutóbbi a 42, az utolsó átkelés naplója, 346 oldalon. Ősszel gyerekkönyv jelenik meg.
A könyvek nem itt rendelhetők, de megmutatom, hol.
Könyvek oldalÍrd meg, milyen alkalom, mekkora közönség és mennyi idő van rá. Két munkanapon belül válaszolok.